Kiskoromban utáltam a karfiolt, és úgy általában majdnem az összes zöldségfélét. Felnőtt fejjel egyrészt nagyon megváltozott az ízlésvilágom, másrészt próbálunk minél több zöldséget, rostos, tápláló és lúgosító hatású ételt enni...
A hússzeleteket (ami lehet akár szárnyas, vagy sertéscomb, karaj is) sózzuk, borsozzuk és kis olívaolajon elősütjük serpenyőben. Nem kell teljesen átsütni, mert még úgyis megy a tepsibe a karfiollal és mártással.
A karfiolt sós vízben pár perc alatt a forrásban lévő vízben puhára pároljuk, és kisebb darabokra vágjuk (akár kézzel is el lehet darabolni, nem érdekes, hogy néz ki, a lényeg, hogy ne legyen nagyon apró). Fogunk egy tepsit vagy jénait, beletesszük a hússzeleteket egymás mellé (szerintem elég annyi zsiradék, amennyi a húsival jön a serpenyőből). Erre tetszés szerint lehet még sonkaszeleteket is tenni, és bekenjük mindegyiket mustárral (pl. Globus, Univer). Erre jöhetnek a karfioldarabok, fedjük be az összes húst. Közben a mártást is el kell készíteni, ami ezesetben egy besamellmártás. Én ezt úgy szoktam készíteni, hogy egy rántást csinálok (kis kukoricalisztet olajon megpirítok), amit szép fokozatosan felöntök tejjel (az én esetemben Mizo laktózmentes tej). Érdemes pl. kézi habverővel dolgozni, mert nagyon hamar be tud csomósodni. Ha már elértük a kívánt mártás mennyiséget, hozzáadok szerecsendiót, sót, borsot és akár bazsalikomot is. Állandó kevergetés mellett felforralom, 1-2-t rottyan és öntöm is a karfiolos húsikra. Mehet a sütőbe és addig sütöm, amíg szépen megpirul a teteje (kb. 20 perc).
Akár rizzsel tálalható, akár magában is elég laktató a sok karfiollal.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése