Az almáshús

Na ez valami olyasmi amire az ember azt mondja, hogy "ez a kedvenc kajám". Namost mindenkinek van legalább 15 féle olyan kaja ami a kedvence, de higyjétek el nekem ez tényleg a top. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy ez anyám főztje, bár ő is a nagymamámtól örökölte, másrészt pedig abban, hogy egyszerűen állati finom. Lisztérzékeny legyél vagy nem, de ez akkoris ízleni fog.

Szóval kell hozzá némi csont nélküli rövid karaj szeletleve, kikloffolva. Kicsit be is kell sózni. Namost eredetileg ugye lisztbe kéne forgatni mielőtt vékony olajon kisütöd, de a gluténmentes variácóban a liszt persze pótolandó coelipannal vagy el is hagyható. Aztán ha kisütögetted félreteszed kicsit. Előveszel két nagy almát. Három kicsi is megteszi. Meghámozod, felszeled, kimagozod. A husikat egy jénai tálba teszed, teszel rá almát, majd még egy sor husit, mikor mindkettő elfogyott, öntesz rá felvert tojással kevert tejfölt, jó sokat. A són kívül más fűszerezést szándékosan nem említettem, mivel ezesetben az csak rontana a dolgon. Lefeded alufóliával és betolod a sütőbe. Fogalmam sincs mennyi ideig kell sütni fólia alatt és milyen fokon, mondjuk amíg kedved van, de egy fél órát biztosan. Miután eleged lett a várakozásból süsd még fólia nélkül is egy 10 percet.

Még egy szabályt el kell mondanom. Nagyon fontos, hogy tejjel habkönnyűre vert krumplipürével tálald. Komolyan!

Na nekem összefutott a nyálamban a száj. Jó étvágyat!

Update:
Anyám szerint nem kell rá alufólia és a tejfölös trutyit már csak akkor önti rá, ha az alma megpuhult.